1913-1935: Trencsénben (ma Szlovákia) született zsidó polgári (tisztviselő) családba Richter Júlia néven, a család harmadik gyermekeként, bátyja Sándor (1909-1997), nővére Erzsébet (1911-2003). Húga, Irina 1915-ben született (1915-1993). Elemi iskolai tanulmányait Trencsénben, szlovák nyelvű iskolában végezte. 1922-ben a család Pozsonyba költözött, s ott a családfő, Richter Jenő a helyi biztosítótársaság vezetője lett. Júlia a gimnázium első négy osztályát német nyelven végezte. 1926-ban meghalt az édesapja, a család elszegényedett, a rokonok támogatásából és kosztos diákok tartásából élt. Júlia 1927-ben fejezte be a negyedik gimnáziumot. Varrodába került szakmát tanulni, majd 1930-tól 1935 nyaráig varrónőként dolgozott Pozsonyban. Csehszlovákiai évei alatt kapcsolatba került a trockizmussal, és a magyar, nacionalista Sarló mozgalommal.

1935: A tanév kezdete előtt Budapestre jött, és beiratkozott az Iparművészeti Iskolába, textil-szakra. Az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) pénztelen egyetemista és főiskolai hallgatókat támogató menzájára járt étkezni. Életre szóló ismeretséget, sokukkal barátságot kötött festőnek készülő kor¬tár¬saival, Ámos Imrével, Anna Margittal, Barta Évá¬val, Bálint Endrével, Szántó Piroskával. Ugyanitt ismerkedett meg 1935 őszén későbbi férjével, Vajda Lajos festővel, aki négy éves párizsi tartózkodása után nem sokkal korábban tért haza Budapestre. Vajda rábeszélésére otthagyta az Iparművészeti Iskolát, és az 1935-36-os tanév második felében már csak úgy nevezett szaklátogató volt. Fejrajzra járt Domanovszky Endréhez, 1936-37-ben Aba-Novák Vilmos szabadiskoláját látogatta, ahol főleg Patkó Károly korrigálta munkáit. A későbbi jóbarát, Barta Éva segítségével bejár¬hatott Varga Nándor grafikus óráira és esti krokira a Képzőművészeti Főiskolára.

1937-1939: A nyarakat Szentendrét töltötte Vajdával, Bálint Endrével, Korniss Dezsővel, Barta Évával, Szántó Piroskával, Ámos Imrével, Anna Margittal, Mándy Stefániával. Vajdán keresztül a filozófus Szabó Lajossal is barátságba került. Rendszeresen hazajárt Pozsonyba, ahol varrással kereste meg a budapesti megélhetéshez szükséges pénzt. Ismerősöknek, barátoknak Budapesten is vállalt alkalmi varrónői munkát. 1938 januárjában házasságot kötött Vajda Lajossal.

1940-1941: Először szerepelt nyilvános kiállításokon, a Tavaszi Szalon tárlatán az Ernst Múze¬umban, ahol egy tus- és egy szénrajzot állított ki, és az OMIKE kiállításán, ahol életében először adott el, egy nagyméretű olajképet. 1940 őszén férje, Vajda Lajos súlyosan megbetegedett és decemberben kórházba került, majd 1941. szeptember 7-én meghalt.

1942: Az év elején húga, Irina, bátyja, Sándor és édesanyja, Olga Budapestre költözött (Erzsi nővére férjével, az építész Hornyánszky Istvánnal már korábban Finnországba, majd onnan Svédországba emigrált) a Szlovákiában elhatalmasodó fasizmus elől. Húga, Irina még ebben az évben Bálint Endre festő felesége lett. Júlia férje halála után folytatta művészi tevékenységét, de emellett élete végéig gondozta Vajda Lajos festői hagyatékát. 1942-ben – Richter Júlia néven – kiállított a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) éves tárlatán. 1943-ban Fekete Nagy Béla és Kállai Ernő szervezésében Vajda Lajosnak kiállítást rendeztek az Alkotás Művészházban.

1944: Hamis papírokkal, erdélyi szász menekültnek kiadva magát a Dunántúlon bujkált, s a háború magyarországi befejezéséig egy dunántúli nagygazdánál szolgált cselédként.

1945-ben, a felszabadulás után belépett a Szabad Szervezetbe és részt vett minden jelentősebb kiállításon, ekkor már ismét Vajda Júlia néven.

1945-1947: Az év utolsó napján, Szilveszterkor ismerkedett meg második férjével, majdani ikergyermekei apjával, a szobrász Jakovits Józseffel.

1946 tavaszán (amikor terhessége kiderült) az Ady Endre úti „művészko¬ló¬niára” költözött, ahol többek között Bálint Endre, Rozsda Endre, Lossonczy Tamás, Losonczy Ibolya festő és Gyarmathy Erzsébet költő élt. Ebben az időben alakult ki szoros barátsága Mándy Stefániával, akit már a harmincas évekből, Szentendréről ismert, és férjével Tábor Bélával.

Ettől kezdve haláláig legalább hetente egyszer Táborék Haris közi lakásán részt vett a különböző intenzitással működő szemináriumokon, beszélgeté¬seken, amelyeken Tábor Béla, Hamvas Béla és 1956-os emigrációjáig Szabó Lajos – Vajda legjobb barátja – voltak a főszereplők.

1946-ban csatlakozott az Európai Iskolához, amely első férjét Vajda Lajost tartotta egyik ősének és példaképének, majd csatlakozott az Európai Iskoláról leszakadt Elvont művészet csoportjához.1946. október 1-jén ikrei születtek: Iván és Vera.

1948: Önálló kiállítása nyílt az Európai Iskola szervezésében, férjével, Jakovits Józseffel. Ugyanebben az évben részt vett a Kállai Ernő által rendezett 1948. c. kiállításon a Nemzeti Szalonban.

Még ugyanabban az évben az Ady Endre utcai „művészházat” egy Moszkvából hazatért rendőrtábornoknak utalták ki, a Jakovits-Vajda Júlia és a Bálint-házaspár, a három gyerek és a velük élő nagymama a később legendássá váló Rottenbiller utca 1. II. emelet 17. szám alatti négyszobás lakásba volt kénytelen költözni.

1949-1956: Belső emigrációba kényszerült, 1959-ig sem egyéni, sem csoportkiállításon nem vehetett részt. A festést és rajzolást a lehetetlen körülmények miatt csak nagyobb kihagyásokkal, rendszertelenül folytatta.

1956-1960: Novemberében, még a forradalom előtt kapott útlevéllel és az esetleges kint maradás szándékával, gyerekeivel testvéréhez utazott, a svédországi Lundba. Ott a helyi Természettudományi Múzeumban dolgozott tisztviselőként. Alkotó munkára csak éjszakánként jutott ideje. Itt készítette azokat a fára festett medaillonokat is, amelyekből mára csak egy-két darab maradt meg.1957 októberében visszatért Budapestre, mert felismerte, hogy a számára idegen világban semmilyen lehetősége nincs művészete folytatására. Ettől kezdve sokat dolgozott a jóbarát Mészöly Miklós-Polcz Alain házaspár műteremlakásában, amikor ők Kisorosziban lévő nyaralójukba vagy külföldre utaztak. 1960-ban Mészölyék Városmajor utcai lakásában rendezett háromnapos (illegális) kiállítást, ahol rajzok, montázsok és olajképek szerepeltek. Ez az aktus politikai skandallumnak számított, ám a belügyi szervek nem avatkoztak közbe, csak az épületet tartották állandó megfigyelés alatt.

1961-1963: Októberben Párizsba utazott, ahol 1957 óta sógora, Bálint Endre is tartózkodott. Svédországi testvére anyagi támogatásával, varrással és gyermekfelügyelettel kereste meg a szűkös megélhetésre valót. A másféléves párizsi tartózkodás legfőbb célja Vajda Lajos életművének nemzetközi elismertetése lett volna. Vajda műveit részben Bálint Endre, részben maga Vajda Júlia csempészte ki, mint a sajátját. 1962-ben a Galerie Lambert rendezett kiállítást Vajda Lajos néhány művéből. Párizsi tartózkodása alatt megismerkedett az uralkodó művészeti tendenciákkal, s nagy hatással volt rá Mathieu, Wols és Klee. Vajda „befuttatása” kudarcot vallott, s csak sok évi pereskedés után, Svédországban élő nővére segítségével tudta a műveket visszaszerezni Paul Facchetti galériástól, aki néhány Vajda-művet eladott ugyan, de a további hozzá került műveket nem akarta visszaadni.

1963-1965: Tavasszal tért haza, s hamarosan sikerült egy kölcsön műtermet szerezni a MÁVAG egyik épületének tornyában. Ott dolgozott 1965 nyaráig, amíg férje – akivel házassága már évekkel korábban megromlott – amerikai emigrációba távozott. Ekkortól lett Júliának saját szobája. Mándy Stefániával dolgoztak a Vajda Lajos-monográfián és oeuvre-katalóguson.

1966-tól a kádárista kultúrpolitika már „beengedte” a hazai csoportkiállításokra, de megélhetését svédországi testvére és a könyvillusztrációkból élő Bálint Endre támogatása biztosította. 1967-ben fia, Iván követte apját Amerikába, lánya 1968-ban férjhez ment. Júlia Bálint Endre fiával s annak családjával él együtt, mindaddig, amíg ők is 1976-ban az USA-ba távoztak.

1971: New Yorkba utazott, egyéves unokájához és négy éve nem látott fiához.

1973: Kiállít Galántai György balatonboglári Kápolnájában. „Legális” egyéni kiállítást is rendezhetett, de csak vidéken – Esztergomban – majd 1974-ben Székesfehérvárott, az István Király Múzeumban.

1976: Egyedül maradt a Rottenbiller utcai lakásban, és kiállítása nyílt a budapesti Helikon Galériában.

1977-ben diagnosztizálták betegségét (vastagbélrák). 1978-ban súlyos műtéten esett át, állapota ettől kezdve egyre romlott, de az alkotó munkát egyetlen pillanatra sem hagyta abba.

1980: Az állam egy később létesítendő, Vajda Júlia által évek óta szorgalmazott múzeum és több nagy közgyűjtemény számára meg¬vásárolt 110 darab Vajda Lajos főművet, ezzel anyagi helyzete – életében először – rendeződött.

1981: Már súlyos betegen vett részt a Műcsarnokban rendezett életmű-kiállításának megnyitóján. Karácsonykor, ágyban fekve készítette utolsó, kisméretű műveit.

1982 május 1-jén halt meg, a Korányi Szanatóriumban, ott, ahol első férje Vajda Lajos is. Vajda Lajos mellé temették a Kozma utcai Zsidó Temetőben.