1960 volt Vajda Júlia életében az elhatározás és újrakezdés pillanata. Mészöly Miklós és Polcz Alen lakásában megrendezte állapotfelmérő lakáskiállítását, és eldöntötte, hogy hátralévő életét a művészi kifejezésnek szenteli. A megvalósítás egyik első – kötelező – állomása a vajdai hatással való számot vetés és a tudatos önállósulás volt. Ekkor írta a Párizsban tartózkodó Bálint Endrének, hogy szénrajzokat csinál „á la Vajda, de azért mások”. A bejelentés és fogalmazás programszerű elhatározást mutat. Vajdához visszanyúlva nem Vajdához akart visszatérni, hanem azt a pontot megtalálni, ahol útjaik különválnak.
