„már régen nem bírok dolgozni, valami masszív után vágyom. Formák! Szén, vonalelképzeléseim vannak, de a formák talán az egyik oldalon határozottak, a másik oldalon azonban biztosan nem, négyszög, háromszög, kőforma... igen a kőforma az, amely szilárd képzeteket közvetít, s közben se nem kör, se nem négyszög, maga a lekerekített geometria, az organikussá lett geometria!”
A kőformák az általa „képregény”-nek nevezett sorozat jellemzői. Tömbökből, lekopott élű kövekhez vagy bádoglemezekhez hasonló idomokból állnak a kicsinységükben is monumentalitást sugárzó alakok. Személytelenek és érzelmektől mentesek, miközben bizarr képtelenséget sugároznak. Pataki Gábor találó megállapítása szerint „a szürrealizmus és a pop art találkozott Vajda Júlia rajzasztalán és festőállványán.” Vajda Júlia az 1970 és 1974 közötti rajzokat nevezte képregénynek, de mintha a negyvenes évek második felében, és élete végén is foglalkoztatta volna a történetek elmondásának vágya. Ezért ez utóbbi műveket is ide soroljuk.
