A megmenekülés és felszabadulás után Vajda Júlia egy ideig albérleti szobájába zárkózott, ugyanabba, ahol a vészkorszak előtt is lakott, még a férjével, és ahonnan Vajda Lajos meghalt. A szállásadónőjétől, az ugyancsak holokauszt-túlélő Langerfeld Hedvigtől kapott banki formanyomtatványok hátuljára vetett rajzai a megtalált nyugalom, vagy a nem múló félelmek és szorongások dokumentumai. Szobája egyszerre volt a szabadság szigete és az emlékezés kínzókamrája.
