Az európai iskolás időszak és az Ady Endre utcai élet hangulatát hordozzák a csoportosan, vagy csoportban is magukba zártan táncoló, esetleg kifejezetten magányos figurák. Az egyik munka jó hangulatot és kedvet sugároz, zenét és táncot – vagyis eleve közösséget – feltételez, míg a másik magányt és szorongást sugall. Vajda Júlia sorozatának számos darabján észrevesszük, hogy a zenét valami megzavarta, a jó kedvnek vége, és az optimizmus elillan. Figurái egyik pillanatról a másikra összeeshetnek, magukra maradhatnak és elfordulhatnak egymástól. Egy egész korszak szellemisége jelenik meg ezekben a munkákban: egyszerűségük és „gyerekességük” az újrakezdést, mozgalmasságuk és üdeségük a reményt, zaklatottságuk pedig a tapasztalatok súlyát és a nyugtalanságot hordozza.
